Ma már kihívás a jó étel?

Ma már a hús – még a tőkehús is – vizezet, a pirospaprika téglaporral, vagy spanyol pirospaprikával van keverve, vagy a tyúktojás sárgája olyan sápadt, hogy nagyítóval kell keresni a sárgáját a fehérje között.

Ha igazi, jó ételt akarsz készíteni, keresned kell a megbízható forrásokat, amelyek lehetnek akár őstermelők, biogazdálkodások, kis paraszttermelők, de még azoknak a termelőcégeknek is ajánlottak a termékei, akik igazi és a nagyon szigorú minősítés rendszernek is megfelelnek.

Ezért hozták létre a „Kiváló Magyar Termék” minősítést, logót is, ami azt mutatja, hogy a termék magyar alapanyagból, magyar termelőüzemben, magyar munkaerővel készült.
Az is igaz, hogy ezek a termékek nem a tömegkategóriába tartoznak, tehát az árakat sem az olcsóság jellemzi.

Tehát nem csak az alapanyagok silánysága miatt jelentkezik kihívásként egy jó étel elkészítése, hanem az ára miatt is. Tehát ha valami nagyon olcsó: élelmiszer, vagy alapanyag, arra mérget vehetsz, hogy rossz is.

Ha egy új párizsi – ami egyébként sem egészséges, mégis sokan ezt eszik – jelenik meg a piacon, akkor nézd meg mennyi csirkebőrt tartalmaz (ez az ami miatt olyan rugalmas lesz, mint a rágógumi), vagy mennyivel több adalékanyagot, esetleg hozzáadott sót tartalmaz. Mellesleg a párizsi annak a felvágott-csoportnak a tagja, mely napról napra növekszik, egyre silányabb minőségben egyre olcsóbban.

Ha jót és egészségeset akarsz enni, akkor keresd azokat a termékeket, melyek biokultúrában nevelkedtek – akár növényről, akár állati eredetű termékekről van szó.

Csak így érheted el, hogy egy szelet husival is jól tudj lakni, vagy hogy egy almától se hízz egy dekát sem!